Papagájok a világban
 

Akinek megtetszik egy madár, mondjuk egy kereskedésben vagy tenyészetben, az hajlamos azt gondolni, hogy a dolog kölcsönös és ő is tetszik a madárnak. Sajnos ez nem egészen így működik. Azok a kutyások, akik már komolyabb tapasztalattal rendelkeznek, pontosan tudják, hogy mindig azt a kiskutyát kell kiválasztani az alomból, amelyik odajön. Ott a szimpátia az állat részéről már garantált. A szárnyasokkal ez egy kicsit nehezebb.


Egy lehetséges módszer kiengedni a papagájt a kalitkából, amikor a leendő gazdájával ismerkedik, és a szobában szabadon engedve felvenni vele a kontaktust. Itt már általába kiderül, mennyire szimpatikus neki elsőre az új gazdijelölt. Ha a madár visszamenekül a ketrecbe, akkor semennyire, de ez elég ritka azért.

 

Más szavakkal, hagyni kell, hogy a papagáj állítsa be az interakció ütemét. Ez a gyakorlatban kb azt jelenti, hogy amikor láthatóan nem fél az új ember társaságától, akkor meg lehet próbálni kézből felkínálni neki valami finomságot. Ez a lépésenkénti haladás nagyjából elengedhetetlen folyamat egy új papagájjal, de ezt sokan nem ismerik fel. Ha azonnal megtetszik a madár, és általában megtetszik, akkor azt feltételezik, hogy a ők is tetszenek madárnak. Amikor a papagáj hazakerül új otthonába, ott új kihívásokkal kell szembenéznie a friss gazdinak.

 

Gyakran megfordítom ezt a nézőpontot, hogy az emberek könnyebben megértsék, miért nehéz egy papagájnak a gazdiváltás. Például megkérdezem tőlük, mennyi időbe telt nekik megbízni egy teljesen ismeretlen személyben, akivel csak mos találkoztak. Bizonyára csak egy hétbe telt, igaz? Nem? De miért nem? Ez a taktika gyakran tisztázta a helyzetet, és segített abban, hogy jobban megértsék: a bizalom kiépítése időbe telik.

Weblap készítés ingyen

↑