Papagájok a világban
 

A legtöbb papagáj viselkedése egy adott fajtán belül tipizálható. Vannak egyéni eltérések, de ezek mindig egy adott kereten belül értendőek, hatalmas különbségek fajtán belül nem szoktak jelentkezni. Például a hormonháztartást érintő, szezonális változásuk hasonlóan jelentkeznek mindegyiküknél: harapás, csípés, feszült viselkedés, agresszió, gyakori hangoskodás.

Viselkedésük nem ritkán tűnik kifejezetten gonosznak: értéktárgyakat rágnak meg (melyeket meglepő pontossággal képesek azonosítani), összeszedik a számukra egészségtelen ételeket, mit sem törődve a gazdi által felkínált finom és egészséges falatokkal, és sokszor a lakás leglehetetlenebb pontjaira szállnak fel, ahonnan lehetetlen lekönyörögni őket. Mégis ezek a kis és sokszor bosszantó, de utólag vicces dolgok különböztetik meg őket a többi háziállattól, ezek miatt (is) szeretjük a papagájokat. A gazdi idővel megtanulja meglátni a kellemetlenségben is a pozitív oldalt.

A szép tollú papagájok igazi ösztönlények: pontosan azt teszik, amit akarnak, amikor akarnak, és nem rendelkeznek hátsó motivációkkal. Egy papagáj mindig követi az ösztönét. Pontosan ez teszi őket annyira alkalmatlannak a fogságra és okozza a napi tartási problémák legnagyobb részét. Az áltlános jellemzőkön túl mindegyikük egy külön egyéniség, és ezt az egyéniséget kiismerni sokszor évekbe telik. Idővel kialakul bennük egy erős kötődés a gazdi iránt, ez azonban más, mint a négylábúaknál: egy kutya sosem fogja megharapni a gazdáját, a papagáj azonban hajlamos belecsípni, ha olyan a szituáció.

A madártartás tehát sok szempontból nehezebb dolog, mint a kutya vagy macsaktartás, de megvannak a maga szépségei - gyakran szó szerint is, hiszen egy jól tartott, épp friss tollakkal felszerelkezett papagáj szemet gyönyörködtető látvány.